A mai világban a fegyver gyártók gyakorlatilag egy két kivételtől eltekintve, már nem is dobnak piacra olyan maroklőfegyvert, amelyikre valamilyen fegyver lámpa ne lenne felszerelhető. Mindezektől függetlenül nem árt ha felkészülünk arra, hogy sima kézi lámpával kell esetleg megvilágítanunk a célterületet, vagy egy verseny feladatban a fegyver lámpa, mint olyan nem használható, és belekényszerülünk a kézi lámpák használatába. Nem akkora ördöngősség, mint sokan gondolják, kis kézügyesség és leleményesség szükséges a kézi lámpa használatának elsajátításához. Az anyag sorra veszi a lámpa technikákat, amelyekkel segíthetünk magunkon, ha úgy alakul. Szándékosan nem használunk angol kifejezéseket az anyagban, inkább kielemezzük és megvizsgáljuk közelebbről a technikákat, hogy mindenki a neki legmegfelelőbbet használhassa. A sorozat első részében megvizsgáljuk közelebbről azt a technikát, amelyik a legjobban hasonlít a kétkezes lövéshez, és a legpontosabban illetve a legegyszerűbben irányíthatjuk vele a lövést.

A minap egy érdekes kérés érkezett, ahol egy kimondottan erős szintfelmérő gyakorlatot kért az egyik kollégám, de feltételül szabta, hogy időben rövid legyen, illetve 100 lőszerre legyen megtervezve. A kérést komolyan vettem, és összeállítottam egy gyakorlatot, ami valóban komoly kihívás elé állítja a lövészt, mindössze 6 perc alatt. A távolság 4 méter, a cél pedig a már jól ismert 10 pöttyös lőlap, ahol a célok 2 centi átmérővel rendelkeznek. 100 lőszert előre betárazva, maximum 6 perc áll rendelkezésre a lövések leadására, úgy, hogy minden pöttyre 10 lövést kell a lövésznek leadnia. A minimum elérendő % a 95 %, úgy, hogy az utolsó lövésnek 6 percen belül kell lennie. Gyakorlatilag ha a 6 percet vesszük alapul, akkor 3,6 sec jut 1 lövésre, úgy, hogy közben tárakat kell cserélni, illetve az első lövés előtt tokból indul a feladat. Ez a feladat nagyon nagy pontosságot, gyors lövéseket, illetve gyors tárcserét és célkép felvételt követel. Elég összetett feladat, attól függetlenül, hogy sem a mozgás sem a cél igénye nem óriási. Aki kipróbálja, annak jó szórakozást, illetve kitartást hozzá!

Egy nagyon kedves Barátom hívta fel a figyelmemet az alábbi gyakorlatra! Jobban körüljárva a témát azt kell mondjam, hogy nagyon ötletes gyakorlat, és kellően leteszteli a lövészt aki végiglövi. 9 méterről lövik a feladatot, 5 lövést két kezes szabad stílusban tokból rántást követően, majd erős kezes lövés 5 db, ezután 5 + 5 lövés tárcserével, és a végén 4 mellkas lövés 1 fej találattal zárva, mindezt az IDPA verseny lőlapjára. A részidők összeadását követően a végösszeg meg is mutatja azonnal a lövészünk felkészültségét. Nyilván valóan külön bontják az értékelésnél a fegyver típusokat, és a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási időket. Nagyon jól kitalált és összeállított feladatsor, én magam is fogom gyakorolni, hátha még egyszer jól jöhet, és mindenkinek ajánlom akik a lövész sportot, a fegyvereket nem kompenzálásnak használják!

Többen kérdezték egymástól függetlenül, hogy én magam hogy tréningezem? Ez több dologtól is függ, de alapvetően figyelembe kell vennem, hogy én a fegyvereimet nem sport céllal tartom illetve használom, így a sport célú szabályzók, verseny szabályok rám illetve a hozzám hasonló felhasználókra nem teljesen alkalmazhatóak. Több verseny szabály, elvárás, értékelés akad, ami a pályán jó szolgálatot tesz, viszont egy utcai konfrontáció során, még ha győztesen kerülnénk is ki belőle, gyakorlatilag jogi problémák tömegét zúdítaná ránk. Ezért van az, hogy külön kell tudni választani a verseny és munka felkészüléseket. Sok közös vonás van egyébként a két dolog között, de még is alapjaiban más. A versenyző az eredményekért sok mindent bevállalhat, és gyakorlatilag a biztonsági szabályok szabhatnak határt a kreativitásnak, a törvény végrehajtó a biztonsági szabályzók mellett a jog útvesztőit is kerülgetni kényszerül, és a legnagyobb problémáról, a " lőni vagy nem lőni " hezitációról még nem is beszéltünk. Amikor egy törvény végrehajtó edzés programot tervez, vagy hajt végre, jól kiforrott, több feltételnek megfelelő tréninget kéne válasszon. Európában ez még viszonylag gyerekcipőben jár, de már vannak jelek amik arra utalnak, hogy talán valami változni fog ezen a téren, de addig maradnak a versenyek, ahol a résztvevő igazodik a versenyszabályokhoz és eredményt produkál, vagy tarja magát a túlélési technikákhoz, és jól megválasztja a célpontjait és  pontosan helyezi a lövéseit, amivel időt veszít, és esetleg helyezést is. Egy dolgot nem szabad elfelejteni! A beidegződés nagy úr, ha baj van, azok a reflexek lépnek működésbe amiket beégettünk az agyba és izom memóriába ... A többi a szerencsén és a jogászokon fog múlni ...